Ebből a zuhanásból is kimaradt valami

Ebből a zuhanásból is kimaradt valami
Lehet nem jól írtuk köröl a kesernyés tüzeket
talán rosszkor álltál meg a hátam mögött talán
későn – előbb már az ősz és céltalan ágak a ritkuló levegőben
Nem a hajadat LOBBANÁSAIT FOGADJA EL MAJD AZ IDŐ
én árnyékod emeltem magamhoz és ismeretlen sírásaidat
Tarkóm emlékezik mozdulataid illatára ő látott téged
a kőoszlopok közé már semmilyen ösvény nem vezet többé
mosolyod kihül a fűben felejtett szájharmonikában
s a hegyről megindulnak lefelé sz esték
Fázom Szétszórt vasak fénylenek a foszló kertben
Te kihátráltál már a sóhajomból is

/Zalán Tibor/