Cikkek, Interjúk
Az, aki saját erejéből, sok áldozat árán valósítja meg álmát, az első sikerek emlékeit ereklyeként őrizgeti. Így voltam ezzel én is az első időkben. Aztán, ahogy természetessé vált, hogy sokszor találkozom a nevemmel, színlapokon, plakátokon, újságokban, lassan érdektelenné vált. Ma már sajnálom, hogy csak keveset őriztem meg belőlük.
Több hónapos amerikai forgatásunk és előadás sorozatunk emlékét őrzi a Californiai Magyarság 1992 évi október 23-i száma
A filmszemlék és filmfesztiválok versenyfilmjeiről riportok, interjúk számolnak be. (Léptünk koppan ódon köveken... Vizivárosi Szent Anna Plébniatemplom, Teréz egy közölünk... Liseux-i Kis Szent Teréz, Indián közelben).
Vác lüktető kulturális élete nem csak a Nemzetközi Diaporáma Fesztiváloknak adott helyet, hanem sokszor adott lehetőséget filmjeim bemutatására is, amiről az újságok is tudósítottak.
Életút riportot pedig a Magyar Nemzet és az internetes portálok közül a www.korkontrolltarsasag.hu készített.
Váratlan meglepetés volt, amikor megkeresett a Napút évkönyv szerkesztője, hogy szerepeljek a 79 jeles hetvenes között. Fellapoztam az előző évek évkönyveit és elámultam, hogy milyen nevek között fogok szerepelni. A velem azonos évben születettek közül csak egy nevet említek, akivel hosszú éveken át dolgoztunk együtt és jó barátságban voltunk: Valló Péter rendező.
Jó volt visszatérni 40 év után pályám kezdő és meghatározó állomására a Pesti Színházba. Megszokott falak, szimbolikus terek, az oly nagyon áhított művészvilág különös atmoszférája. Ajtók, zegzugok, amik a közönség számára láthatatlanok, Az előadások előtti felfokozott pillanatok, amik a színészek és az egész előadást működtető stáb számára különleges légkört árasztanak. Az öltöztetők és fodrászok, halk suttogása, a műszak és a színpadi beállás utolsó pillanatai és kezdünk.
40 év kitörölhetetlen emlékei. Most újra ezeken a deszkákon megszorítani régi barátom Valló Péter kezét, és megölelni, az akkor még főiskolából éppen csak kikerült Rudolf Petit, aki mára a patinás intézmény igazgatója, kimondhatatlan öröm és ajándék. Egy pillanatra ismét visszatért a színházcsinálás különleges illata, öröké belénk ivódott emléke.
