Még talán a Vígszínházban dolgoztam, amikor megkeresett Valló Péter rendező egy különleges ötlettel. Készítsünk egy rádióra készült hangjátékhoz képeket, vetített látvány. Már maga a hangjáték is érdekes volt. A sztereo verskompozíció alcímet viselte. Az akkor még csak a zenei világban alkalmazott sztereo hangzás használata önmagában érdekes feladat volt egy vers többszólamú, térhangzású előadására. Maga a technikai megoldás is különlegesnek számított. Zalán Tibor verseinek térbeni hangzásvilága különleges lehetőségeket rejtett a fotós és a rendező számára is. Belevágtunk. Így született meg az Ének pohárért, a műfajok közötti műfaj, a vers, az előadóművészet, a fotó, a látvány és az audio tér egyfajta szimbiózisaként.