Az, aki saját erejéből, sok áldozat árán valósítja meg álmát, az első sikerek emlékeit ereklyeként őrizgeti. Így voltam ezzel én is az első időkben. Aztán, ahogy természetessé vált, hogy sokszor találkozom a nevemmel, színlapokon, plakátokon, újságokban, lassan érdektelenné vált. Ma már sajnálom, hogy csak keveset őriztem meg belőlük.
Több hónapos amerikai forgatásunk és előadás sorozatunk emlékét őrzi a Californiai Magyarság 1992 évi október 23-i száma
A filmszemlék és filmfesztiválok versenyfilmjeiről riportok, interjúk számolnak be. (Léptünk koppan ódon köveken... Vizivárosi Szent Anna Plébniatemplom, Teréz egy közölünk... Liseux-i Kis Szent Teréz, Indián közelben).
Vác lüktető kulturális élete nem csak a Nemzetközi Diaporáma Fesztiváloknak adott helyet, hanem sokszor adott lehetőséget filmjeim bemutatására is, amiről az újságok is tudósítottak.
Életút riportot pedig a Magyar Nemzet és az internetes portálok közül a www.korkontrolltarsasag.hu készített.
Váratlan meglepetés volt, amikor megkeresett a Napút évkönyv szerkesztője, hogy szerepeljek a 79 jeles hetvenes között. Fellapoztam az előző évek évkönyveit és elámultam, hogy milyen nevek között fogok szerepelni. A velem azonos évben születettek közül csak egy nevet említek, akivel hosszú éveken át dolgoztunk együtt és jó barátságban voltunk: Valló Péter rendező.